Ízelítő a 4. fejezetből :)

Úgy gondolom, ha már ennyire nem tartom magam az ígéreteimhez, akkor legalább kapjatok egy pici ízelítőt. :))

- Ehhez neked semmi közöd. – Vágta hozzám azonnal. Jól van, ki ad nekem egy baseballütőt, hogy leüssem? Senki? A francba!

- Oké, Liam fejezd már be oké? Amióta csak hazajöttünk mindenkivel bunkó vagy. Haver, szerinted ez nem gáz? – Rivallt rá helyettem Zayn.

- És veled mi van? Játszod az aranyos kis nagyanyót, aki mindenkin segít, és mindenkit kioszt. Kicsit se brutális. – Vágta hozzá Harry Zaynhez.

- Te csak hallgass! Te is sokat változtál. És NEM jó irányba! – vágott vissza Harrynek.

- És te? Lassan már úgy érzem, hogy egy lánnyal élek együtt! – Szólt be Zaynnek Liam. Aztán pedig Louis is beszállt a vitába. Ő éppen Liamet osztotta, hogy hogy lehet ilyen tapló,  aztán Niall is hozzászólt. Mi meg csak ide-oda forgattuk a fejünket Ashleyvel, hogy akkor most mi is van? Pár perc múlva kész csatatérré változott a lakás. Volt Zayn és Louis Liam ellen. Aztán Liam és Harry Zayn ellen. Niall meg Harry ellen volt. De Liammel volt A Zayn és Louis páros ellen. És nekem már szétrobban a fejem. Próbáltunk tiltakozni, a veszekedők ellen, de a kiabálásunk halk suttogás volt hozzájuk képest. Szinte harapni lehetett a feszültséget. Aztán meg visszafogtuk Zaynt, aki éppen neki akart esni Harrynek, aki a haját kritizálta. Komolyan gondolom, hogy ki kéne hívni a rendőrséget. Szinte meg is feledkeztünk Juliról, amikor egyszer csak egy elfojtott sírást, és egy ajtócsapkodást hallottunk. Mindenki elhallgatott. Louis a húga után futott. Még talán a kint tomboló eső is lecsöndesedett egy kicsit. Halkan, puhán estek az ablakra, nehogy megzavarják a csöndet. Mindenki lerogyott a kanapéra. Természetesen úgy, hogy mi Ashleyvel még véletlenül se tudjunk leülni. Így hát nekünk csak a szőnyeg maradt. Felnéztünk a durcizó óvodásokra.

- Most összevesztetek? – Kérdeztem tőlük. Ashley csak a szemét forgatta, persze nem tudta, hogy ez a stratégia része.

- Nem, szerinted? – Nézett rám megsemmisítően Liam. De álltam a tekintetét, és vissza se szóltam neki.

- Jó. Akkor most mindenki vegyen egy párnát, aztán addig csépeljétek egymást, amíg ki nem nyúltok a földön. Már látom is a szalagcímet, a holnapi újságban.  ,,A One Direction tagjai a megyei kórházban fekszenek, ugyanis súlyos párnatámadás érte őket”. Tök jó lesz, mi? – Mosolyogtam, mire váltottak egy amolyan,,ez normális?” pillantást, és elnevették magukat.

- Tudod, néha nem is vagy olyan idegesítő. – Mondta nekem Liam.

- Nos, ha ezt bóknak szántad, akkor tudatom veled, hogy nem fogadom el. – Nyújtottam ki rá a nyelvem. Természetesen mindenki csak a fejét csóválta.

Louis is bejött.

- Na, mi a diagnózis, dokikám? – Támadta le Harry. De Loui egyáltalán nem volt jó kedvében.

- nem nyitja ki nekem az ajtót, és csak sír, és sír és sír. – Sóhajtott fel.

- Nyugi van. Majd megnyugszik. – Vigasztalta Niall.

- Nem – rázta a fejét – Ez most nem olyan. Azt vágta a fejemhez, hogy egy önző disznó vagyok. Elcipelem Londonból Los Angelesbe, aztán másfél év múlva vissza az egész, és még élni sem hagyom. – Mindezt lehajtott fejjel mondta. Ashley megbökött a könyökével.

- Na, uzsgyi, tegyél rendet. – Adta ki a parancsot.

- Ugyan már, kérlek, Mint ha hallgattna rám. – Forgattam a szememet.

- Na nyomás ! – Mutatott jelentőségteljesebben az emelet felé. Egy nagy sóhaj kíséretében feltápászkodtam. És a szoba felé vettem az irányt.

Remélem, egyenlőre beéritek ennyivel, és tényleg nagyon sietek ;):)

                                                                                          *Alexis*